Szóval újból itthon, újból unalmas animementes blogbejegyzés. Szerencsére nemsokára végetér a tréning és akkor már újra képben lehetek. A rövid itthon töltött idő alatt max arra van időm, hogy bedobjak pár torrent. Most pl. Kyouranra várok. Addig is elütöm az időt egy kis DDR-ezéssel, ha már van nekem fasza szőnyegem. Közben pedig szépen átnézem az RSS-eimet, ki mit írogatott távolétemben; hány száz torrent csorgott le a TokyoToshon és hogy hogyan flémelik M@dfist kollegát

A meló továbbra is unalmas/fárasztó/idegörlő. Valahogy már kezdek hozzászokni, csak az a fránya óra ne lenne. Mindig ránézek és egyből tudom, hogy csak 10 perc telt el. Közben pedig – attól függően, hogy mi a munkád – néha iszonyú hajtás vagy dögunalom van. Valahogy mindkettő képes néha őrültebbnél őrültebb ötleteket kihozni az emberből. Ha nincs jobb dolgom akkor a fejemben valamiféle folytatásos sci-fi regény írok, vagy a kedvenc számaim szövegét ismételgetem, dobolok a kezemmel, játszom a futószalag szenzoraival. És néha a múzsa azt mondja, “Kezi’csókolom!”.

Egy ilyen elborult pillanatomból remélhetőleg már egy épkézláb, animés post lesz következőnek, remélhetőleg ma (ami inkább holnap, magamat ismerve).