3 hét Komárom után újra itthon. Egyelőre tovább sem lesz bejegyzés egy ideig, amit nézek azzal most mind el vagyok maradva. Egyedül a CG R2-t néztem meg amíg ott voltam.

Maga a munka tűrhető, viszont van egy-két főnökarc akit nagyon nem csípek és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Főleg az tud irritálni, hogy olyan dolgokért is leordítja a kedves tajparaszt a fejemről a hajat ami nem is az én hibám.
Az eddigi 6 műszakban töltött napom alatt összesen 4 különböző munkafázist volt alkalmam megtanulni ebből is látszik, hogy a legtöbb az a 2 nap ami alatt ezeket volt időm gyakorolni. Szerencsére hamar bele lehet jönni, csak az a gond, hogy sokszor már az első alkalommal elvárják tőled, hogy 120%-on pörögjél, mindezt hiba nélkül.

A szállás rendes. Nem a legjobb, de legalább nem olyan, mint a másik kint a ghettóban. Tévé nincs, semmi hír nem jutott el hozzám a 3 hét alatt. És sajnos néha beázik a plafon is :C
Az azért vicces volt amikor az új emberek panaszkodtak, hogy ahol ők vannak szálláson ott nincs csak az RTL és/vagy MTV1.

Szobatársak rendesek, bár mindkettőben van valami irritáló is. Az egyik például folyamatosan löki a sódert és minden második szava az, hogy ‘Érted?’. Közben pedig pislog elég sokszor. A másik meg nem tud dönteni és egy-két dolgot nagyon szájbarágósan kell neki elmagyarázni. Mivel külön műszakba kerültünk végül ezért kevés az ilyesfajta súrlódás és sajna így kevesebb is a szociális kontaktus is. Értsd: magamban sörözök.

Szinte naponta járok internetkávézóba, szép kis pénzt otthagyok. A tulaj, Pepe, rendes csávó. Hihetetlen, hogy csak vagy harmadik alkalommal vettem észre, hogy fél lába van. Voltam strandolni is, múltkor pedig billiárdozni mentünk.

Szóval még 3 hét és vége a tréningnek. Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd itt Debrecenben a munka ha beindul. És már előre ki kell számolnom a műszakomat, hogy el tudjak menni az Őszi Con-ra

Szolgálati közleményünket olvasták, köszönjük!