Íme, a kockák példaképe, aki egy mobiltelefon segítségével képes gépi kódban hazavágni bármely szuperszámítógépet – anélkül, hogy egy arcizma is megmozdulna -, aki nem dolgozik pénzért csak számára különleges szellemi értékü tárgyakért – pl. limitált szériás dakimakura XD -, és enyhe lolicon fetise van (annyira passzol a karakterhez, hogy hihetetlen).

A 15 rész alatt az ő ‘hétköznapjait’ követhetjük figyelemmel, ami általában mindig azzal kezdődik, hogy valaki BPS segítségét kéri (a poén kedvéért ezt a személyt mindig Akizuki-nak hívják és általában ugyanolyan arca van), majd azzal folytatódik, hogy fent említett személy pont a legrosszabb pillanatban toppan be, lehetőleg akkor amikor BPS véletelenül egy fiatalkorú lánnyal kerül félreérthető pózba
[és amúgyis, mi a fene van azzal a bezárt gyerekkel a telefonfülkében?]
Ez a lány általában Misao-chan, aki BPS.. hmm… mondjuk úgy, hogy rokona (complex) és aki a fő moe~ és kawaii forrása a sorozatnak.

A végén pedig BPS általában keményen gyalázza a számítógép túloldalán csücsülő ellent. PWN3D!

Oh look, it’s Lynn Minmay!

A probléma: eeeh, túl rövid. 15*15 perc és a végén az ember egyszerüen csak várja a folytatást. Misao-chanból is többet akarunk, mert <3 (nem, nem vagyok perverz |Đ ). Ugyanakkor nagyon jó kikapcsolódás 1-2 órára és az OP/ED zenék is vidáman fülbemászóak, de főleg az ending.